Köszöntők

Aros János polgármester köszöntője

Aros JánosSárospatak több mint 800 éves történelme során sok jelzőt érdemelt ki. Nevezték „iskola város”-nak, „Magyar Cambridge”-nek, „Bodrogparti Athén”-nek, vagy a „magyar forradalmak oroszlánbarlangjá”-nak.

Sok híres ember élt, vagy megfordult itt, ám Magyarország történetében kevés olyan személyiség van, mint Szent Erzsébet, akinek emlékezete 800 év óta országunk, sőt az egész kontinensünk, s a világ kereszténységének emlékezetében elevenen él.

Sárospatak a mában is igyekszik pezsgő szellemi életet élni és bátran tekint a jövőbe. Ennek egyik bizonyítéka a negyedszázada folytonos – a maga műfajában igen ritka - nemzetközi bábfesztivál, amelyre az összes kontinensről érkezett már - nem is egy – fellépő. A művészetpedagógiai konferencia kiteljesíti és a napi pedagógia számára elérhetővé teszi mindazt, amit a művészek kétévente tesznek az asztalra.
Ez a sárospataki művelődés és pedagógia egyik sajátos megjelenése.

Sárospatakon, Zemplén kulturális fővárosában köszöntöm az idelátogatókat, a bábfesztivál iránt érdeklődőket! Kívánom, érezzék jól magukat! Kérem, őrizzék meg emlékezetükben Erzsébet szülővárosát és látogassanak el ismét, amint tehetik!

dr. Hoffmann Rózsa köszöntője

Hoffmann Rózsa

Szívem szerint most magam is ott örvendenék Önökkel a 8. Művészetpedagógiai Konferencia megnyitásának, hiszen mi okozhat őszintébb szakmai örömöt, mint látni, hogy elképzeléseink találkoznak sok elméleti és gyakorlati szakember elképzelésével.

A művészetpedagógia nem csak a mi oktatáspolitikánk egyik kitüntetett céljáról, a tehetséggondozásról szól, hanem legalább annyira arról,  hogy egyetlen kiaknázható nemzeti erőforrásunkat, a gyerekeket hogyan tudjuk harmonikus egyéniséggé, adottságainak megfelelően értelmileg és érzelmileg intelligens emberré nevelni. Mint minden hasonlat, kissé az enyém is sántítani fog: olyan a művészeti oktatás nélküli pedagógia, mint a kert amelyben piacra termelnek, de nincs benne virág – lehet hasznos, de nem lehet szemet gyönyörködtető és jó illatú, nem emeli a tekintetünket valami minőségileg más, a szép, a harmonikus, a tökéletes felé.

Ezért melegen ajánlom a konferencia munkáját, hiszen közös vágyunk, hogy olyan Magyarország megteremtésén munkálkodjunk, ahol a fiatalok nem csak harsány fortét hallják meg, hanem a pianót is, nem cak a rikító reklám vonzza a tekintetüket, hanem egy Ecce Homo is, nem csak egy diszkó dübörgése, hanem egy magyar vers vagy egy népdal is megdobogtatja a szívüket.

Ennek jegyében kívánok Önöknek tartalmas, szép, színvonalas tanácskozást.

dr. Hoffmann Rózsa.  

Jankovics Marcell köszöntője

Jankovics Marcell

Elő a a bábokkal a zsákokból!

Nem először, és reméljük, nem is utoljára. 
A 13 szerencsétlen szám! Az nem lehet, hogy egy sikersorozat épp a 13. alkalommal érjen véget, a legkevesebb, hogy megérjük a 14.-et is!
Jankovics Marcell

 

Urbán Gyula: Főhajtás, és vallomás az ismeretlen gyermek szobra előtt

Urbán GyulaBocsásd meg, hogy mind eleddig nem tudtalak, legalább részlegesen, megismerni.
Bocsásd meg, hogy erre nem is nagyon törekedtem.
Bocsássad meg, hogy nem tudtam, hogy az óvodában mi a jeled, s hogy miért pont azt választottad.
Bocsásd meg, hogy ellustálkodtam felfedezni azt a kis univerzumot, mely nagyobb – de legalább is más, mint a miénk.
Bocsásd meg, hogy leginkább az ÖNMEGVALÓSÍTÁS vágya hajtott, s nem a te szolgálatodé.
Bocsásd meg, hogy amíg a saját és műfajom társadalmi elismeréséről vizionáltam, közben rólad elfeledkeztem:
nem szórakoztattalak, nem neveltelek ezért tégedet, hanem helyette a hatalmat, gőgöt, s kizárólagos hozzáértést szimuláló ítészekre sandítgattam.
Bocsásd meg, hogy az állítólagos világhírt – százhúsz színházban játszották, játsszák neked szánt darabjaimat – nem miattad verekedtem ki, hanem a pályatársaim elismeréseire áhítozva – vagy, ami még rosszabb, a kollegáim bosszantására.
Bocsássátok meg, kisfiúk, hogy nem emeltem fel eléggé a szavamat, amikor a vécéitekben fénylő, a ti magasságokhoz méretezett pisilő-kagylókat valaki hatalmi szóval férfiúi magasságba emeltette egy gyermekszínházban.
Bocsásd meg az 1929. május 20.-án létrehozott UNIMA alapító atyáinak naiv, sőt fellengzős nyilatkozatát, melyben összevissza politizálnak, s Téged még csak meg se említenek.
A preambulumban ugyan van egy utalás az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatára, melyben – mit tesz Isten! – csak a 25. cikkely foglalkozik a gyermekkel angol nyelven, melyet majd, remélem. megtanulsz,
a következő megfogalmazásban:
(2) Motherhood and childhood are entitled to special care and assistance.
Ami magyarul annyit tesz, hogy:

Az anyaság és a gyermekkor különleges gondoskodásra, támogatásra jogosít.

Ennyi!
Érted?
Ennyi!

A többi 29 cikkely az Emberiséggel foglalkozik, nálad részletesebben.

És akkor itt vagyok én, akinek az egyik alapító atya pontosan megmondta, hogy mit kellett volna tennem azért a pénzért, amit az állam a te neveddel pántlikázott fel.

Ne csinálj magadnak, sem a kollégáidnak produkciót – mondta - mert ez veszélyes játék; majdnem olyan veszélyes, mintha a focisták elfelejtenék, hogy labdarúgás gólra megy.
„Mielőtt darabot választanál, menje el a kocsmába, a templomba, a piacra, az iskolákba, az óvodákba, és járj sokat az utcán.” – folytatta.
Bocsásd meg, drága kis barátom, én ezt bizony nem nagyon fogadtam meg,
pedig minden utcasarkon van egy kocsma, minden faluban van egy templom, és fogadom, hogy nem kell lejárnunk a lábunkat, hogy egy iskolát, vagy óvodát találjunk.
Bocsáss meg nekem, te kedves kis ismeretlen emberke, aki, aki akár az unokám is lehetnél, s aki, már csak termetednél fogva is, mindig felnéztél reám.
Most, így a vége felé, hadd nézzek fel rád én.
Hátha felsejlik valami szép, és igazi, a mi a te általad rajzolt suta kis napocska alatt létezik mégis csak létezik valahol e világban.

Mind ez, persze rátok nem vonatkozik.
Ti csak foglalkozzatok a külügyekkel!